Családkutatás a huszonnegyedik órában

Akimoto bloggerina írása:
2008. 04. 04.

A kórteremben nyolcvan évesnél fiatalabb néni egy sincs. Kettőt látogatnak közülük, a többiek csak a nővérek gondoskodására számíthatnak. A magányába kapaszkodó Kormányos néni naponta ezerszer kiáltja: „Hogy mér köll ezt neköm végigélni, mikor vösz mán el a Jóisten!”.
Egyik délután harsány férfihang válaszol a mama panaszkodására. „Várjon még avvaa, huva siet annyira?” A nagy darab sofőr külsejű ember letelepszik a néni ágya mellé, miközben jó tanácsokat oszt, egyen sokat, majd megerősödik, ahogy itt a haldoklókat bíztatni szokás. Aztán belevág, amiért jött: „Emlékszöl-é, hogy hívták a dédapádat?” „Hát persze, Csamangó János.” „Hát a dédanyádat, az ű feleségit?” „ Az mög vót a Fekete Anna.” „Melyik tanyába laktak?” „ Vót három akácfa egymás mellett, azon túl. Most is ott van a tanya, de már nem mi lakunk benne.” „Azt tudom. Mi vót a tanya száma?” „Tán kétszáz valahány.” „Az nem lehet, mert arrafelé már négyszázzal kezdődnek a számok.”* „Én úgy emlékszök, hogy kétszáz, tán hetvenöt” – mondja Kormányos néni, és visszarévedve meséli, hogy ő is abban a tanyában született, onnan jártak be Balástyára boltba meg templomba… Télen szánt fogtak a lovak mögé és még csöngőt is kötöttek a nyakukba, mert a síma havon nagyon csendben siklott az alkalmi jármű. Szalmával bélelték ki a szán alját, terítettek rá pokrócot, kék kockás cihába húzták a dunnát meg a nagypárnát, bebugyolálták a „mindönórás” fiatalasszonyt, meg ne fázzon az úton Szegedig… Kormányos néni görcsös ujjával rámutat a fiára: „Té is abba a tanyába születté!” A férfi fölhorkan, hogy az anyakönyvben Szeged van föltüntetve. „Hát azér” – tér vissza a jelenbe a mama –, „mer Felsőközpont Szegedhez tartozott, azér írták úgy.” „Na de a tanya száma mi vót pontosan?” „Kétszáz valahány…” „Na evve nem sokra mögyök” – mondja bosszúsan a férfi és kilép a kórterem ajtaján.

----------
*Jegyzet: „A tanya száma azért nem egyezik anya és fia emlékezetében, mert a Szeged külterületén álló tanyákat többször átszámozták, utóljára 1951. táján. Ennek praktikus oka volt.”